A kutyák és a macskák emberre veszélyes jelentősebb belső élősködői (endoparazitái)
Veszélyes lehet-e az emberre az ún. "férges" kutya és macska?
A kutyáknak és macskáknak is, hasonlóan más élőlényekhez számos élősködő (parazita) faja van, ezek egy része, pl. a bolhák, kullancsok (külső élősködők, más néven ektoparaziták) az állatok bőrén, szőrzetén szabad szemmel is esetenként jól láthatók. Ezek elleni védekezés az utóbbi években már nemcsak a kutya- és macskatenyésztőknek természetes, hanem egyre gyakrabban az "egyszerű" kutyatartóknak is.
Léteznek olyan élősködők is, amelyek a kutya és a macska belső szerveiben, szöveteiben élnek (endoparaziták). Többnyire a fertőzöttség nem jár együtt látványos tünetekkel. A belső élősködők közül több faj kedvenceink emésztőcsatornájában éri el teljes kifejlettségét és így ezeknek az ivari termékei (petéi, lárvái, oocystái) a béltartalomba kerülnek, majd az állatok ürülékével (bélsárral) a környezetbe juthatnak. Sajnos vagy talán szerencsére, ezek a képletek csak mikroszkóppal láthatók, egyes fajoktól függően gyakran több ezres nagyságrendben ürülhetnek a fertőzött állatok bélsarával. A talajra jutott paraziták kint folytatják fejlődésüket és újabb állatok fertőződésére nyújthatnak lehetőséget. Több faj az emberre is veszélyes lehet, azaz zoonózist okozhat.
Tanácsos lenne legalább évente egyszer az állatok bélsarának parazitológiai laboratóriumi vizsgálattal való ellenőrzése is!
Toxocarosis
Kutya
A kutya bélcsatornájában számos féregfaj (főként fonál- és galandféreg) válik kifejletté. A fonálférgek (Nematoda) törzsébe tartozó (6-8 cm-es) orsóféregfajok közül a magzati korban történő (prenatalis) fertőződés miatt a kutya Toxocara canis orsóférgének van nagyobb jelentősége. Ugyanis már az 1-2 hetes kutyákban előidézhetnek, akár idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedést (toxocarosis).
A vemhesség korai időszakában vagy már előtte fertőződött nőstény kutyák (szukák) különféle szöveteiben tartózkodó "alvó" (hypobiotikus) lárvák a vemhesség (gestatio) során mozgásba lendülnek, vándorolni (migrálni) kezdenek. Több tényező játszhat szerepet a lárvák migrálásában, egyes kísérletek szerint egy hormon (prolaktin) stimuláló szerepe a legfontosabb.
A fertőződött egyedeknél minden egyes vemhesség esetén a magzatok placentán keresztüli (transzplacentalis) fertőződése előfordulhat, még akkor is, ha a vemhességek között időben nem volt lehetőség ismételt fertőződésre (reinfekcióra). A kölykök bélcsatornájában nemcsak a születés után a májból tovább vándorló, hanem a szopás révén felvett lárvákból is ivarérett férgek fejlődnek.
Kártétel, tünetek kutyákban
A születés utáni 2-3 napon belül a tüdőből a légcsőbe migráló lárvák okozta tüdőgyulladás (pneumonia) következtében előfordulhat "kölyökhalál". A 2-3 hetes korú kutyáknál a vékonybélben tartózkodó érett férgek táplálékelvonás révén emésztési zavarokat okozhatnak. Továbbá ezek a bélben élő férgek mechanikusan, valamint a férgek által termelt toxikus anyagokkal is károsítanak.
Idegrendszeri tünetek is megfigyelhetők, ami elsősorban a kifejlett férgek okozta toxikus hatással magyarázható. Megfigyelések szerint 300-400 kifejlett féreg jelenléte a 3-5 hetes kölykök kimúlását is okozhatja. Tünetek között előfordulhat pl.: orrfolyás, porcelánfehér nyálkahártyák, híg, nyálkás bélsár, hasmenés, esetenként a bélsárban, a hányadékban férgek, izomgyengeség, bizonytalan mozgás stb.
Macska
A macska orsóférgessége bizonyos szempontból más, mint ami a kutyáknál tapasztalható. Ennek elsősorban az oka az, hogy a kölyökmacskáknál a Toxocara mystaxszal való fertőződés elsődlegesen szopás révén (galaktogen) történik. A macskakölykök már idősebbek, amikor a férgek kifejlődnek a vékonybélben (adult féreg a születés után legkorábban a 3. héttől, peteürítés kb. 47-56. naptól), így a kutyáknál leírt súlyos tünetek csak ritkán fordulnak elő, valamint a macskák a Toxocara-fertőzöttséget aránylag jól tűrik (reziliencia).
Kártétel, tünetek macskákban
Jellemző a kissé lelógó, feszes has, durva szőrzet. A gyakori hasmenéshez társulhat folyadékveszteség, súlyosabb fertőzöttségnél előfordulhat remegés, bizonytalan mozgás. A tejjel (idősebb macskákban a vivőgazda pl. rágcsáló elfogyasztásával) felvett lárvák a gyomor nyálkahártyájában való vándorlás után a lumenbe visszatérve a vékonybélben válnak ivarérett féreggé.
tüdő -> légcső -> bélcső irányába sokkal gyakoribb idősebb macskákban, mint a kölykökben. Nagyon fontos eltérés még, hogy a macska Toxocara-fajának a lárvái a szoptatás (laktáció) egész ideje alatt ürülhetnek a tejjel. A szoptató macskák a kölykeik nyalogatásával (szőrzetre tapadt fertőzőképes petékkel), illetve azok friss bélsarának (negyedik-ötödik stádiumú lárvákkal) elfogyasztásával is fertőződhetnek és így az anyamacskák, a szukákhoz hasonlóan peteürítőkké válhatnak. A macska Toxocara-faja is fertőzheti az embert.
Galandférgesség
Szintén a kutya vékonybelében élősködő, lapos, néhány mm széles, esetenként 1-2 méter hosszú, ízekből álló galandférgek egyik faja is komoly közegészségügyi jelentőségű. A galandférgek fejlődéséhez a kutyán (mint végleges gazdán) kívül, féregfajoktól függően különféle (a parazita fertőző lárvájának kifejlődéséhez nélkülözhetetlen) köztigazdákra van szükség. A legjelentősebb galandféreg állat-és közegészségügyi szempontból a kutya, kisméretű (2,5-6 mm-es), ún. háromtagú férge, az Echinococcus granulosus. Ez egyrészt a fertőzött köztigazdák (hazánkban főleg a sertés) belső szerveinek vágóhídi kobzásából adódó gazdasági kár, másrészt a féregrészeket (ízeket), petéket ürítő kutyával kontaktusba kerülő ember májában, tüdejében esetleg kialakuló hólyagférgek (hydatid tömlők) miatt fontos parazita. Hazánkban a kutyák nyersen adott (ún. hydatid tömlőt tartalmazó), elsősorban sertésmáj elfogyasztásával fertőződhetnek.
A galandférgek közül talán a leggyakoribb faj az ún. "uborkamagképű" (Dipylidium caninum), hiszen ennek fejlődéséhez szükséges köztigazda bolhák igen gyakoriak, csaknem "természetes társai" a kutyáknak (macskáknak is!). A kutya bélsarával a külvilágra jutó, petéket tartalmazó féregízeket (ezek esetenként aktívan a végbél környékére is kivándorolnak, viszketést okozva = "szánkázik" a kutya) a bolhalárvák felveszik és bennük alakul ki a galandféreg fertőző lárvája. A kutyák bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertőződnek. Az ember úgy fertőződhet, hogy a kutya simogatása közben a szőrzeten lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai a kézre (kézmosás elmulasztása!), onnan a szájba kerülhet. Elsősorban gyermekekben megtelepedve gyomor-bél panaszokat, toxikus termékek felszívódása következtében általában enyhébb idegrendszeri tüneteket okozhat ez a galandféreg
Szúnyogok terjesztette férgek
Dirofilariosis
A kutyák (és macskák) bőr-dirofilariosisa Európa déli területein és a volt Szovjetunió területén gyakori. Magyarországon már csaknem tíz éve van ismeretünk arról, hogy előfordul ez a féregfertőzöttség. Emberekben ez a fonálféreg különböző nagyságú granulomákban, a test különböző pontjain, többek között a szemben is előfordulhat. Hazai, ismertté vált humán esetek száma is növekedik. A Dirofilaria repens kutyákban ugyan ritkábban nyilvánul meg látványos tünetekben, de az egyre gyakoribb hazai esetek a zoonózis veszély miatt e parazita jelentőségét fokozzák!
Egysejtű okozta fertőzöttségk
Toxoplasmosis
A macskák által terjesztett paraziták közül talán a legismertebb vagy másképpen a "leghírhettebb", egy nagyon pici (kb. 10x12 ľm) egysejtű, a toxoplasmosist okozó Toxoplasma gondii. Számos jogos félelem és téves információ van a köztudatban ezzel, a szintén zoonózist okozó parazitával kapcsolatban.
A fejlődése igen bonyolult, továbbá a macska és az ember fertőződése is több módon lehetséges. Az ember és az állatok toxoplasmás fertőzöttsége, főleg a szerológiai felmérések adatai alapján, nagyon gyakorinak mondható. A klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzöttség azonban ritkábban fordul elő.
A macska (végleges és köztigazda egyúttal) fertőződése a bélsárral a környezetbe ürülő oocystával és cystát tartalmazó nyers hússal (gyakran az egér, mint köztigazda elfogyasztásával) történhet. /Végleges gazdában teljes kifejlettségét éri el a parazita/. A macskák életükben rendszerint csak egyszer fertőződnek (80 %-uk immúnissá válik az újrafertőződéssel szemben), az oocysták ürítése csak 1-2 hétig tart, de egy macska naponta akár 10 millió oocystát is a környezetbe juttathat a bélsarával és ezek ott hosszú ideig megtarthatják fertőzőképességüket. Ha a macska egyidejűleg más parazitával (pl. Isospora felis-szel) is fertőzött, vagy egyéb betegségben (pl. macskaleukózis) szenved vagy kortikoszteroidot kap, újabb fertőződés nélkül is folytatódhat az oocystaürítés.
A toxoplasmák a melegvérű szervezetek maggal bíró, majdnem minden sejtjében szaporodhatnak, és a szövetek gyulladásos-elhalásos elváltozását okozhatják. A macskák esetében ritkán jelentkeznek tünetek (pl.: láz, dyspnoe, icterus, uveitis, retinochorioditis, izmok hyperaesthesiája, és a központi idegrendszer bántalmazottsága), illetve halálos (fatális) kimenetelű betegség.
Javasolt élősködők elleni kezelések
I. Belső élősködők = férgek
Kölyökkorban már 3-4 hetes kortól az oltásokkal összehangoltan,4-5 alkalommal szájon át való kezelés orsóférgek és galandférgek ellen.
Az oltási sort követően (kb. 3 hónapos kor) ajánlott legalább 3 havonta kezelni a kedvencünket orsó- és galandféreg-ellenes gyógyszerrel.
Javasolt legalább szúnyogszezonban, áprilistól októberig havonta egyszer kezelni bőr- és szívférgesség ellen, de aki megteheti egész évben havonta kezeljen.
II. Külső élősködők = tetű, bolha, kullancs
Fontos, hogy kedvencünkön egész évben legyen valamilyen készítmény, mellyel távol tartjuk a külső parazitákat. Erre a célra igénybe lehet venni jó minőségű nyakörveket: Foresto; különböző rácseppentős oldatokat, melyek általában egy hónapig védenek: Vectra 3D; illetve kutyák számára létezik már 3 hónapos hatású ízesített tabletta bolha és kullancs ellen.
Megjegyzések:
- Ne feledjük: a kullancsok áttelelnek, és az udvarokban is előfordulnak.
- Óvakodjunk a rossz minőségű nyakörvektől!!!
- Ne feledjük, hogy a cseppkészítmények nem vízhatlanok!!!
- A cseppeket mindig a bőrre és ne a szőrre helyezzük fel!!!